Get Adobe Flash player

Keresés

kilato_06

Ki olvas minket

Oldalainkat 22 vendég böngészi

Névnap

Ma 2017. szeptember 24., vasárnap, Gellért és Mercédesz napja van. Holnap Eufrozina és Kende napja lesz.
uszt_logo_rgb.jpg
mm_logo.jpg
eu_erfa.jpg

Látógatók száma

73345

Régi mondák Badacsonyról

REGÉK, MONDÁK, NÉPDALOK BADACSONYRÓL

Szerelemre hangolva

 

Úgy mesélik, hogy amikor a vulkánok elszunnyadtak és elült a nehéz levegő, a Teremtő rácsodálkozott alkotása szépségére. Hogy a hegyek is megcsodálhassák magukat, lábuk elé óriási tükröt állított, majd kérésével a Naphoz fordult: vízen tükröződő, szerelmes sugaraival melengesse szívüket örökkönörökké.

A szoborszerű hegyek, a ráncaikban ringatózó hullámok és a hátukon táncoló fények ámulatba

ejtették az embert is, aki e páratlan szépség láttán, levetkőzve minden kishitűségét, alkotásba kezdett. Nehéz munkával szőlőt telepített, hogy majd gyönyörű borokkal a poharában újra és újra rácsodálkozhasson a mindennapok szépségére. Mert Badacsony szelleme, a hegy, a víz, a napfény és a bor által árasztott megkapó érzés rabságba ejt. Nem csoda hát, hogy mindazok, akik egyszer is meghallották az égre törő bazaltoszlop, a Harangozó-bérc hangját, édes rabságba estek. Badacsony szerelmesei, beavatottak lettek ők mindahányan. Mesék és legendák ismerői.

Tartson hát velünk képzeletbeli sétánkon, hogy együtt járhassuk be azt a vidéket, amelyet átjárnak a Harangozó-bérc szerelemre hangolt rezgései.

 

A Szürkebarát legendája

A XIII–XIV. században számos nyugati rend küldött szerzeteseket Magyarországra. Így történhetett, hogy a felsőtomaji pálos szerzetesrendhez francia szerzetesek szegődtek. Azt beszélik, hogy a francia szerzetesek egy maroknyi csoportja magával hozta kedvenc szőlőjét is, a Pinot Grist. A szőlővesszőket a Badacsony oldalában nagy gonddal elültették. Minthogy a szőlő sok gondozást igényel, idejük nagy részét a hegyoldalon töltötték, s eközben fehér ruhájuk rendre bepiszkolódott. Mikor a munkából hazafelé tartottak, a helyiek látva ezt így szóltak: jönnek a hegyről a szürke barátok.

 

A Fára felfuttatott szőlő története

A hódoltság elején az iszlám törvényei miatt a török katonák ahol tudták, irtották a bort adó szőlőt: bevágtattak a sorok közé, és hatalmas handzsáraikkal lekaszabolták azt. A borisszákra így szörnyű időszak köszöntött, évtizedekig nem lehetett szőlőt termeszteni. De minthogy a helybéliek leleményes emberek, kijátszották a törököt. Kihúzták a földből a megmaradt tőkéket, felvitték a hegyre, elültették őket a fák mellett, hogy azok a fa ágaira felkúszva titokban teremhessenek. Azt beszélik, igen szép, napfényes időnek kellett lennie ahhoz, hogy a fán termő szőlőből végül iható bor legyen. A török felett persze nem múlt el nyomtalanul az idő, az évtizedek múlásával rájött, micsoda élvezetet nyújt a badacsonyi bor: a méltóságok által mindinkább elvárt „borajándék” után végül maga a fonyódi aga is borban kérte az adó egy részét.

 

 

A Harangozó Börc mondája

 

A Kőkereszt alatt fekvő sziklapad egy része szabadon nyúlik ki a levegőbe. Ha a kinyúló követ kalapáccsal vagy kővel megütik, a harang kondulásához hasonló hangot ad, amely messze elhallatszik a magasból. Ilyenkor mondják, szól a Harangozó Börc. ( a börc kifejezés régen sziklaszirtet jelentett).

„Volt két testvér Badacsonytomajon. Az idősebb: Ferkó erős, egészséges, gonosz szívű.

A fiatalabb:

Jóska fonnyadt, beteges, gyönge és ártatlan. A Ferkó megkérte egy lánynak a kezét. A lány

nagyralátó és azt mondta: mással egy fedél alatt nem lakik, akkor megy csak esküvőre, ha az a másik nyavalyás legény búcsút vesz a háztól. Ferkó halász volt, másnap halászatra hívta öccsét.

Amikor csónakba szálltak, a gonosz testvér egy nehéz követ dobott be a csónakba. Jóska gyerek

mindjárt arra gondolt, hogy a bátyja a nyakába fogja kötni a követ, de nem mert szólni. Beeveztek a vízre. Akkor azt mondja a gonosz testvér: Most meg kell halnod. Ketten nem maradhatunk a házban és a szőlőben. Tudta ezt a beteg gyerek, nem is ellenkezett, hanem imádkozni kezdett.

Közben a gonosz testvér elővett a tarisznyájából egy zsineget, rákötötte a kőre, s a zsinegből hurkot csinált. Már odalépett öccséhez, de akkor mély, tiszta fönséges hang búgott fel a Badacsony ormáról: megszólalt a Harangozó Börc. Amint a gonosz testvér meghallotta, megbillent alatta a csónak, s ő a vízbe zuhant. A nagy kő zsinege keze fejére hurkolódott, s a kő is a vízbe esett vele együtt. Sose találták meg.”

Kalmár László könyve alapján

 

A rózsakő legendája

A Kisfaludy-ház felett található az a hatalmas lapos bazaltlap, amit a helyiek Rózsakőnek emlegetnek. Valamikor régen gurulhatott le a hegy oldaláról. Nevét Szegedy Rózáról kapta, aki

szerelmével, Kisfaludy Sándorral üldögélt ott. Ebből született a legenda, amit a helyiek így mesélnek:

„Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek, összeházasodnak. De az is elég, ha a leány ül a kőre, háttal

a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni.”

Kalmár László könyve alapján

A Kőkereszt legendája

A több darabból készült hatalmas kereszt a Badacsony délnyugati oldalán áll, 400 méter magasan. Ranolder János veszprémi püspök emeltette 1857-ben. készíttetőjéről Ranolder keresztnek is nevezik.

A szájhagyomány szerint a kereszt egyik hatalmas darabját negyven bivaly vontatta a Kőkapun keresztül  föl a hegyre. A bivalyok közül kettő, amikor a magasból megpillantotta a Balatont a nagy erőlködéstől megszomjazva lerohant a szikláról és összezúzta magát.

 

A Balaton keletkezésének regéje

Valamikor régen, szelíd, jóságos óriások éltek a vidéken. Ahogy múlt az idő, már csak egyetlen öreg óriás, Balaton élt a Badacsony-hegyen, szépséges lányával, Haláppal. A lány mindent megkapott apjától, csak egy dolgot nem kaphatott; társat, barátot. Haláp nagyon magányos volt. Titokban a hegyről leste a völgyben élő embereket is irigyelte őket vidám életükért. Egyszer aztán találkozott Csillával, a kis emberlánnyal s összebarátkoztak. Csilla felköltözött a hegyre, az óriásokhoz.
Nagyokat kirándult a két barátnő, beszélgettek, vígan voltak. Telt-múlt az idő, s egy délutánon, amikor kedvenc sziklájukon üldögéltek, vadászkürt hangja szállt feléjük. Csilla arra elkomorult, mátkájának kürtjét hallotta. Elöntötte a honvágy, s attól kezdve nem volt maradása. Csilla visszament a falujába. Az óriáslány szívét elöntötte a fájdalom. A magány most, hogy már ismerte a barátság melegét, elviselhetetlenné vált. Napokig sírva bolyongott, míg egy viharos éjszakán a meredek szikláról a mélybe vetette magát.
Balaton, az öreg óriás napokig kereste egyetlen lányát, s mikor megtalálta annak mozdulatlan testét, a szíve csak nem meghasadt.
Az óriás méltó módon akarta eltemetni leányát. Így bukkant arra a magányos sziklára, amely a mai tó helyén lévő homoksivatag szélén állt. Az öregek azt mesélték róla, hogy az Óperenciás-tenger sellői élnek a kő alatt. De Balaton nem törődött ezzel, síremléknek szánta a követ. Minden erejét összeszedve húzta-tépte, rázta, döngette a sziklát, míg az végre megmozdult, s nagy robajjal Balatonra zuhant. A kő helyén borzalmas örvény tátongott, zúgva, sisteregve tört elő a víz, de a hullámok zúgásába mintha a börtönükből kiszabadult sellők kacagása is belevegyült volna. Három nap, három éjjel szörnyű vihar tombolt, s amikor elcsendesedett, a kristálytiszta kék ég alatt ott ringott a tó, vize a nap sugarait millió apró fémcsillámra bontotta.
Az utolsó óriás emlékét őrzi a tó neve:
Balaton. Leányára, Halápra egy közeli, szintén koporsó alakú hegy, a Haláp emlékeztet.

Kéknyelű, az eljegyzések bora

A badacsonyi borvidék igazi különlegessége a Kéknyelű, amelyet a helyiek leginkább az eljegyzések boraként emlegetnek. Az ősi magyar szőlőfajtát, amely nevét a levélnyél kékesvörös színéről kapta, sehol máshol nem termesztik, csak Badacsonyban. Rejtélyes és titokzatos múltú fajta. Tőkéi ugyanolyan gondoskodást igényelnek, mint a legfinomabb hölgyek. Régen úri szőlőnek hívták, mivel kizárólag női virágzatot terem, így megtermékenyítése sok munkát, gondos előkészületet igényelt. A hagyomány szerint beporzása egykoron nyúlszőr kesztyűvel történt: elsőként a mellé telepített Budai Zöld, utána a Kéknyelű virágát simogatták. Ma már e két fajta hibridjével ültetik párba, mivel a Rózsakőről elkeresztelt szőlő a Kéknyelűvel megegyező időben virágzik.

 

Nagyapa nótái

 

Badacsonyi kéknyelűt, finom, drága, jó nedűt...

 

Badacsonyi kéknyelűt, finom, drága, jó nedűt ittam este.

Kilenc rajkó hegedült, egy kislány meg beleült az ölembe.

A húr pattant, a csók csattant, a kéknyelű jókedvünket tetézte,

Három éjjel, három nap, nékem, meg a páromnak megérte.

 

Megittunk mi minden bort, ami Badacsonyba volt a pincébe.

Nem töltöttük pohárba, sem porcelán kupába, sem icébe.

Csapról nyeltük a jó nedűt, az italtól megszomjaztunk csodára,

Három napig kóstoltuk egymást, addig csókoltuk csodára.

 

Badacsonyi nyárfás parton...

 

Badacsonyi nyárfás parton elmerengve állok,

A Balaton tükre felett szállnak a sirályok.

Úgy elnézem, mindegyiknek van párja,

Csak én vagyok a világon elhagyatott árva.

Badacsonyi zöld erdőbe születtem...

 

Badacsonyi zöld erdőbe születtem,

Dajkám se volt, mégis felnevelkedtem.

Mostoha volt még az édesanyám is,

Sej, száraz ágról elszáll még a madár is.

 

Badacsonyi zöld erdőbe van egy fa,

Azt senki se tudja, mi terem rajta.

Terem azon hű szerelem párjával,

Minek ez az élet más megunt babájával.

 

Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző

 

Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző,
Szél fújja fújdogálja harmat hajdogálja,
Hol a tyúknak a fia?
Talán mind fel kapdosta?
Csűr ide, csűr oda,
kas idáré, kas oda.

 

Badacsonyi Almanach (összegyűjtötte Kalmár László)

Népköltészet

 

Pincedal

 

Először szól az Úristen: Noé!

Itt a szőlő kóstold meg, hogy jó-é?

-Uram, mester, már megöregedtem,

A számbaily jó bogyót nem vettem!

 

Másodszor szól az Úristen: Noé!

Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?

Uram, mester, kóstoltam, vártam,

De nótára benne nem találtam!

 

Harmadszor szól az Úristen: Noé!

A borocskát kóstold meg, hogy jó-é?

-Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári!

Kezdek én már három istent látni.

 

Tátika, Somló, Badacsony…

 

Tátika, Somló, Badacsony,-

Hej, az én babám alacsony.

Úgy szeretem, ha alacsony,

A szűröm alá takarom.

 

Háborog, zúg a Balaton,-

Száz keszeg árát mulatom.

Édesanyám ne sirasson,

Sír utánam pár garasom!

 

Badacsony-Környéki Dal

-Barsi Ernő gyűjtése-

 

Megérett a szőlő feketére,

árván maradt annak a vesszeje.

Te is árván maradsz, kis angyalom,

mert kezdődik a sorozás azt hallom.

 

Leszedik a szőlőt nemsokára,

Árván marad a bokor magába.

Árván maradsz te is, kis angyalom

Mer énnékem el kell maséróznom!..

 

Hozz bort, kocsmárosné

Megadom az árát!

Ha én meg nem adom, ihajna,

Megadja galombom valaha.

 

Nád Jancsi csárdába van,

Pandúroknak izenve van,

Hogy jöjenek hamarosan:

A Nád Jancsi a csárdában van.

 

Borköszöntő

 

Ej, te bor hol termettél?

Tetőn, vagy oldalon?

Ha tetőn termettél,

Járd meg a tetememet!

Ha oldalon lettél,

Járd meg oldalamat!

De ollan szégyent ne tégy velem,

Mint a minap tettél,

Engem a sok nép előtt

Sárba hentergettél!

Most szólj, ha tudsz,-

Ha pedig nem, akkor

Mars az áristomba!

(Erre kiitták a poharat.)

Módosítás: (2011. november 03. csütörtök, 11:15)