REGÉK, MONDÁK, NÉPDALOK BADACSONYRÓL
Szerelemre hangolva
Úgy mesélik, hogy amikor a vulkánok elszunnyadtak és elült a nehéz leveg?, a Teremt? rácsodálkozott alkotása szépségére. Hogy a hegyek is megcsodálhassák magukat, lábuk elé óriási tükröt állított, majd kérésével a Naphoz fordult: vízen tükröz?d?, szerelmes sugaraival melengesse szívüket örökkönörökké.
A szoborszer? hegyek, a ráncaikban ringatózó hullámok és a hátukon táncoló fények ámulatba
ejtették az embert is, aki e páratlan szépség láttán, levetk?zve minden kishit?ségét, alkotásba kezdett. Nehéz munkával sz?l?t telepített, hogy majd gyönyör? borokkal a poharában újra és újra rácsodálkozhasson a mindennapok szépségére. Mert Badacsony szelleme, a hegy, a víz, a napfény és a bor által árasztott megkapó érzés rabságba ejt. Nem csoda hát, hogy mindazok, akik egyszer is meghallották az égre tör? bazaltoszlop, a Harangozó-bérc hangját, édes rabságba estek. Badacsony szerelmesei, beavatottak lettek ?k mindahányan. Mesék és legendák ismer?i.
Tartson hát velünk képzeletbeli sétánkon, hogy együtt járhassuk be azt a vidéket, amelyet átjárnak a Harangozó-bérc szerelemre hangolt rezgései.
A Szürkebarát legendája
A XIII–XIV. században számos nyugati rend küldött szerzeteseket Magyarországra. Így történhetett, hogy a fels?tomaji pálos szerzetesrendhez francia szerzetesek szeg?dtek. Azt beszélik, hogy a francia szerzetesek egy maroknyi csoportja magával hozta kedvenc sz?l?jét is, a Pinot Grist. A sz?l?vessz?ket a Badacsony oldalában nagy gonddal elültették. Minthogy a sz?l? sok gondozást igényel, idejük nagy részét a hegyoldalon töltötték, s eközben fehér ruhájuk rendre bepiszkolódott. Mikor a munkából hazafelé tartottak, a helyiek látva ezt így szóltak: jönnek a hegyr?l a szürke barátok.
A Fára felfuttatott sz?l? története
A hódoltság elején az iszlám törvényei miatt a török katonák ahol tudták, irtották a bort adó sz?l?t: bevágtattak a sorok közé, és hatalmas handzsáraikkal lekaszabolták azt. A borisszákra így szörny? id?szak köszöntött, évtizedekig nem lehetett sz?l?t termeszteni. De minthogy a helybéliek leleményes emberek, kijátszották a törököt. Kihúzták a földb?l a megmaradt t?kéket, felvitték a hegyre, elültették ?ket a fák mellett, hogy azok a fa ágaira felkúszva titokban teremhessenek. Azt beszélik, igen szép, napfényes id?nek kellett lennie ahhoz, hogy a fán term? sz?l?b?l végül iható bor legyen. A török felett persze nem múlt el nyomtalanul az id?, az évtizedek múlásával rájött, micsoda élvezetet nyújt a badacsonyi bor: a méltóságok által mindinkább elvárt „borajándék” után végül maga a fonyódi aga is borban kérte az adó egy részét.
A Harangozó Börc mondája
A K?kereszt alatt fekv? sziklapad egy része szabadon nyúlik ki a leveg?be. Ha a kinyúló követ kalapáccsal vagy k?vel megütik, a harang kondulásához hasonló hangot ad, amely messze elhallatszik a magasból. Ilyenkor mondják, szól a Harangozó Börc. ( a börc kifejezés régen sziklaszirtet jelentett).
„Volt két testvér Badacsonytomajon. Az id?sebb: Ferkó er?s, egészséges, gonosz szív?.
A fiatalabb:
Jóska fonnyadt, beteges, gyönge és ártatlan. A Ferkó megkérte egy lánynak a kezét. A lány
nagyralátó és azt mondta: mással egy fedél alatt nem lakik, akkor megy csak esküv?re, ha az a másik nyavalyás legény búcsút vesz a háztól. Ferkó halász volt, másnap halászatra hívta öccsét.
Amikor csónakba szálltak, a gonosz testvér egy nehéz követ dobott be a csónakba. Jóska gyerek
mindjárt arra gondolt, hogy a bátyja a nyakába fogja kötni a követ, de nem mert szólni. Beeveztek a vízre. Akkor azt mondja a gonosz testvér: Most meg kell halnod. Ketten nem maradhatunk a házban és a sz?l?ben. Tudta ezt a beteg gyerek, nem is ellenkezett, hanem imádkozni kezdett.
Közben a gonosz testvér el?vett a tarisznyájából egy zsineget, rákötötte a k?re, s a zsinegb?l hurkot csinált. Már odalépett öccséhez, de akkor mély, tiszta fönséges hang búgott fel a Badacsony ormáról: megszólalt a Harangozó Börc. Amint a gonosz testvér meghallotta, megbillent alatta a csónak, s ? a vízbe zuhant. A nagy k? zsinege keze fejére hurkolódott, s a k? is a vízbe esett vele együtt. Sose találták meg.”
Kalmár László könyve alapján
A rózsak? legendája
A Kisfaludy-ház felett található az a hatalmas lapos bazaltlap, amit a helyiek Rózsak?nek emlegetnek. Valamikor régen gurulhatott le a hegy oldaláról. Nevét Szegedy Rózáról kapta, aki
szerelmével, Kisfaludy Sándorral üldögélt ott. Ebb?l született a legenda, amit a helyiek így mesélnek:
„Hogyha egy leány meg egy legény ráül a k?re, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek, összeházasodnak. De az is elég, ha a leány ül a k?re, háttal
a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni.”
Kalmár László könyve alapján
A K?kereszt legendája
A több darabból készült hatalmas kereszt a Badacsony délnyugati oldalán áll, 400 méter magasan. Ranolder János veszprémi püspök emeltette 1857-ben. készíttet?jér?l Ranolder keresztnek is nevezik.
A szájhagyomány szerint a kereszt egyik hatalmas darabját negyven bivaly vontatta a K?kapun keresztül föl a hegyre. A bivalyok közül kett?, amikor a magasból megpillantotta a Balatont a nagy er?lködést?l megszomjazva lerohant a szikláról és összezúzta magát.
A Balaton keletkezésének regéje
Valamikor régen, szelíd, jóságos óriások éltek a vidéken. Ahogy múlt az id?, már csak egyetlen öreg óriás, Balaton élt a Badacsony-hegyen, szépséges lányával, Haláppal. A lány mindent megkapott apjától, csak egy dolgot nem kaphatott; társat, barátot. Haláp nagyon magányos volt. Titokban a hegyr?l leste a völgyben él? embereket is irigyelte ?ket vidám életükért. Egyszer aztán találkozott Csillával, a kis emberlánnyal s összebarátkoztak. Csilla felköltözött a hegyre, az óriásokhoz.
Nagyokat kirándult a két barátn?, beszélgettek, vígan voltak. Telt-múlt az id?, s egy délutánon, amikor kedvenc sziklájukon üldögéltek, vadászkürt hangja szállt feléjük. Csilla arra elkomorult, mátkájának kürtjét hallotta. Elöntötte a honvágy, s attól kezdve nem volt maradása. Csilla visszament a falujába. Az óriáslány szívét elöntötte a fájdalom. A magány most, hogy már ismerte a barátság melegét, elviselhetetlenné vált. Napokig sírva bolyongott, míg egy viharos éjszakán a meredek szikláról a mélybe vetette magát.
Balaton, az öreg óriás napokig kereste egyetlen lányát, s mikor megtalálta annak mozdulatlan testét, a szíve csak nem meghasadt.
Az óriás méltó módon akarta eltemetni leányát. Így bukkant arra a magányos sziklára, amely a mai tó helyén lév? homoksivatag szélén állt. Az öregek azt mesélték róla, hogy az Óperenciás-tenger sell?i élnek a k? alatt. De Balaton nem tör?dött ezzel, síremléknek szánta a követ. Minden erejét összeszedve húzta-tépte, rázta, döngette a sziklát, míg az végre megmozdult, s nagy robajjal Balatonra zuhant. A k? helyén borzalmas örvény tátongott, zúgva, sisteregve tört el? a víz, de a hullámok zúgásába mintha a börtönükb?l kiszabadult sell?k kacagása is belevegyült volna. Három nap, három éjjel szörny? vihar tombolt, s amikor elcsendesedett, a kristálytiszta kék ég alatt ott ringott a tó, vize a nap sugarait millió apró fémcsillámra bontotta.
Az utolsó óriás emlékét ?rzi a tó neve:
Balaton. Leányára, Halápra egy közeli, szintén koporsó alakú hegy, a Haláp emlékeztet.
Kéknyel?, az eljegyzések bora
A badacsonyi borvidék igazi különlegessége a Kéknyel?, amelyet a helyiek leginkább az eljegyzések boraként emlegetnek. Az ?si magyar sz?l?fajtát, amely nevét a levélnyél kékesvörös színér?l kapta, sehol máshol nem termesztik, csak Badacsonyban. Rejtélyes és titokzatos múltú fajta. T?kéi ugyanolyan gondoskodást igényelnek, mint a legfinomabb hölgyek. Régen úri sz?l?nek hívták, mivel kizárólag n?i virágzatot terem, így megtermékenyítése sok munkát, gondos el?készületet igényelt. A hagyomány szerint beporzása egykoron nyúlsz?r keszty?vel történt: els?ként a mellé telepített Budai Zöld, utána a Kéknyel? virágát simogatták. Ma már e két fajta hibridjével ültetik párba, mivel a Rózsak?r?l elkeresztelt sz?l? a Kéknyel?vel megegyez? id?ben virágzik.
Nagyapa nótái
Badacsonyi kéknyel?t, finom, drága, jó ned?t...
Badacsonyi kéknyel?t, finom, drága, jó ned?t ittam este.
Kilenc rajkó hegedült, egy kislány meg beleült az ölembe.
A húr pattant, a csók csattant, a kéknyel? jókedvünket tetézte,
Három éjjel, három nap, nékem, meg a páromnak megérte.
Megittunk mi minden bort, ami Badacsonyba volt a pincébe.
Nem töltöttük pohárba, sem porcelán kupába, sem icébe.
Csapról nyeltük a jó ned?t, az italtól megszomjaztunk csodára,
Három napig kóstoltuk egymást, addig csókoltuk csodára.
Badacsonyi nyárfás parton...
Badacsonyi nyárfás parton elmerengve állok,
A Balaton tükre felett szállnak a sirályok.
Úgy elnézem, mindegyiknek van párja,
Csak én vagyok a világon elhagyatott árva.
Badacsonyi zöld erd?be születtem...
Badacsonyi zöld erd?be születtem,
Dajkám se volt, mégis felnevelkedtem.
Mostoha volt még az édesanyám is,
Sej, száraz ágról elszáll még a madár is.
Badacsonyi zöld erd?be van egy fa,
Azt senki se tudja, mi terem rajta.
Terem azon h? szerelem párjával,
Minek ez az élet más megunt babájával.
Badacsonyi sz?l?hegyen két szál vessz?
Badacsonyi sz?l?hegyen két szál vessz?,
Szél fújja fújdogálja harmat hajdogálja,
Hol a tyúknak a fia?
Talán mind fel kapdosta?
Cs?r ide, cs?r oda,
kas idáré, kas oda.
Badacsonyi Almanach (összegy?jtötte Kalmár László)
Népköltészet
Pincedal
El?ször szól az Úristen: Noé!
Itt a sz?l? kóstold meg, hogy jó-é?
-Uram, mester, már megöregedtem,
A számbaily jó bogyót nem vettem!
Másodszor szól az Úristen: Noé!
Hát a murcit kóstold meg, hogy jó-é?
Uram, mester, kóstoltam, vártam,
De nótára benne nem találtam!
Harmadszor szól az Úristen: Noé!
A borocskát kóstold meg, hogy jó-é?
-Uram, bocsáss! Ihajnáré, Sári!
Kezdek én már három istent látni.
Tátika, Somló, Badacsony…
Tátika, Somló, Badacsony,-
Hej, az én babám alacsony.
Úgy szeretem, ha alacsony,
A sz?röm alá takarom.
Háborog, zúg a Balaton,-
Száz keszeg árát mulatom.
Édesanyám ne sirasson,
Sír utánam pár garasom!
Badacsony-Környéki Dal
-Barsi Ern? gy?jtése-
Megérett a sz?l? feketére,
árván maradt annak a vesszeje.
Te is árván maradsz, kis angyalom,
mert kezd?dik a sorozás azt hallom.
Leszedik a sz?l?t nemsokára,
Árván marad a bokor magába.
Árván maradsz te is, kis angyalom
Mer énnékem el kell maséróznom!..
Hozz bort, kocsmárosné
Megadom az árát!
Ha én meg nem adom, ihajna,
Megadja galombom valaha.
Nád Jancsi csárdába van,
Pandúroknak izenve van,
Hogy jöjenek hamarosan:
A Nád Jancsi a csárdában van.
Borköszönt?
Ej, te bor hol termettél?
Tet?n, vagy oldalon?
Ha tet?n termettél,
Járd meg a tetememet!
Ha oldalon lettél,
Járd meg oldalamat!
De ollan szégyent ne tégy velem,
Mint a minap tettél,
Engem a sok nép el?tt
Sárba hentergettél!
Most szólj, ha tudsz,-
Ha pedig nem, akkor
Mars az áristomba!
(Erre kiitták a poharat.)
MĂłdosĂtás: (2011. november 03. csĂĽtörtök, 11:15)
