Get Adobe Flash player

F?menü

Keresés

kilato_06

Ki olvas minket

Oldalainkat 5 vendég böngészi

Névnap

Ma 2026. augusztus 26., szerda, Izsó napja van. Holnap Gáspár napja lesz.
uszt_logo_rgb.jpg
mm_logo.jpg
eu_erfa.jpg

Látógatók száma

177729

Salföld

http://www.salfold.hu

Salföld a Káli-medencében található. Ezen a területen már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Kés?bb Koppány vezéré lett ez a földterület. Az ?t legy?z? Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Fels?-K?kút településeket.

Az Árpád-házi királyok idején községünket Salk?kútnak nevezték, valószín?leg azért, mert az egyik legismertebb birtokos az Atyusz nemzetségbeli tagja Sal (Saul) volt, akit?l fennmaradt két végrendelet (1221-b?l és 1227-b?l), mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A család férfi ága 1560 körül kihalt.

A falu élete a török hódításig virágzott; állattartás, sz?l?m?velés jellemezte. A lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás azonban elpusztította a falut. Salföld sorsa 1543 után megpecsétel?dött: a török hader? elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait. A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult. Ezt a vidéket 1687-ben szabadították fel az egyesült keresztény seregek. Következett a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), melynek dunántúli hadjáratai (Bottyány Jánosé 1705-ben, majd Csobánc ostroma 1707-ben) hátráltatták a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu.
Az 1715-b?l származó összeírás szerint, "Schalfölde lakosai jövevények". Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum alapján a betelepül?k magyar jobbágyok voltak. A XVIII. században a község gyors fejl?désnek indult, hozzá tatozott Ábrahámhegy is nagy sz?l?területeivel.

A béke és a virágzás a XIX. században folytatódott. A népszámlálások adatai mutatják: 1828-ban 293 f?, 1890-ben már 613 f? élt a faluban (Ábrahámhegy és Salföld lakosait egybeszámolták). A helyi gazdaság legjövedelmez?bb ága a XX. század közepéig az állattenyésztés (tehéntartás), a halászat és a sz?l?m?velés volt.

A II. világháborúban sok h?si halottja és mártírja volt a falunak, az épületek azonban viszonylag jól átvészelték a háborús éveket. Salföld társadalmát 1950-t?l a szocialista rendszer gyökeresen átalakította. A magángazdaságokat szétverte, a parasztgazdák földjeit, a módosabbak házait is államosította. A parasztokat 1959 tavaszán néhány aktivista termel?szövetkezetbe kényszeríttette. A történelmi kényszerrel létrejött téesz 1973-ig m?ködött, amikor egy nagygazdaságba olvasztották be.

A régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, a táj szépsége. A hajdani nyaralók némelyike mára „t?sgyökeres” salföldi lett, mert közülük többen letelepedtek itt, némiképp gyarapítva a lakosságot. Manapság Salföld, amellett, hogy turista látványosság, m?köd? falu is, saját önkormányzattal, természetvédelmi majorral, szép portákkal.


K?tenger:

A k?tenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóm?ködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény k?halmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebb?l jöttek létre a különböz? alakzatok, sziklák, innen e k?vidék megkapó változatossága. A K?tengert nemcsak az id?járás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is. Az 1900-as évek elején még majdnem az egész medencét körbefogta a k?tengerek lánca, de az ezen a területen is egykor m?köd? bányam?velés miatt, a k?tengerek ma már csak egyes foltokban maradtak meg (a homokkövet malomk?nek is fejtették). A f? és a tarka virágok közül fel-felbukkanó kvarchomokk? sziklák nemcsak a mez?n, az udvarokon is feledhetetlen látványt nyújtanak. A sziklák kis mélyedéseiben növények virulnak.


Római katolikus templom (Szent Máté):

A barokk templom 1769-ben épült, majd a XIX. században b?vítették. Az oltár XVIII. századi fafaragás, az oltárkép Szent Mátét ábrázolja.


salföldi pálos kolostorrom.

Mária Magdolna tiszteletére szentelték egykor a magyar alapítású pálos rend szerzetesei. A kolostort feltehet?en Kál Harka leszármazottja, az Atyúz nembeliek alapították. 1263-ban említik el?ször, de az 1500-as években már végleg elnéptelenedett. A hatalmas gótikus épületegyüttesb?l a templomhajó maradt fenn a legjobb állapotban. A kereng? és a cellák, valamint a gazdasági épületrészek falmaradványait az 1960-as évek ásatásai tárták fel. Mérm?ves gótikus ablakrészletei ma is leny?göz? látványt nyújtanak, fáktól ölelve, az erd? csendjében. A falu lakói, és az ideköltözött m?vészek és családtagjaik a kolostor névadójának ünnepét, Magdolna napját (július 22.) megünneplik a romok között.


Salföldi Mária Magdolna Kolostorrom

Az egyetlen magyar szerzetesrendet, a Remete Szent Pálról elnevezett pálosokat Boldog Özséb (1200-1270) alapította. A környéken több kolostor épült: Henye, Uzsa, és a k?kúti sancte Maria Magdelene. El?ször Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele említi. Ekkor épült a kolostor román ?smagva, a kereng? és a barátlakások. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az id?k folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az id?ben épült a kés? gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás el?tt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. A XVIII-XIX. század folyamán a falvak újráépültek a lerombolt várak és paloták köveib?l. Salföld megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez. Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor leny?göz? épületegyüttesét. Az egykori kolostorbirtok számtalan szép épülete szintén az újjáépítési hullámban pusztult el (vízzáró gát a Burnót-patakon, ?rtorony a mai község területén)

Salföldt?l délnyugatra, az erd? szélén, kis völgy közepén emelked? természetes dombon találhatjuk a salföldi kolostor romjait. A romokat már a XIX. század második felében többször említik, alaprajzát Békefi Remig tette közzé, aki után még sokan beszélnek ezekr?l a romokról. A keletelt kolostortemplom a nyolcszög három oldalával záródik, szentélye egyforma széles a hajóéval, és gótikus diadalív választja el t?le. A déli falon három csúcsíves ablaknyílás látható. A templomtól északra helyezkednek el az egykori kolostor romjai; kereng?vel közrefogott udvar mentén épült fel. Az udvar közepén ciszterna van. A keleti kolostor-szárnyat alápincézték, templomának padlószintjét pedig a kés? gótikus id?ben megemelték. A kolostor területén 1963-ban Sági Károly ásatásokat végzett, melynek során az udvar délkeleti felében bolygatott sírok is felszínre kerültek. Az 1930-as években a kolostor területén fekv? egyik sírból rekeszzománcos technikájú, el?lapján corpusszal díszített bronzkorong került el?. Ezt a kora Árpád-kori ékszert kezdetben t?vel er?sítették fel, kés?bb - a t? letörése után - átfúrták és nyakban viselhették. A kolostor falában egy feliratos római k? is be volt ágyazva, amely azonban kés?bb elveszett. Az egykori hatalmas kolostorbirtokhoz tartozó halastó duzzasztó gátjának nyomait Cholnoky Jen? találta meg a Malomvölgyben a kisörspusztai homokbányához vezet? út mellett. Ennek a gátnak ma már csak kis darabja figyelhet? meg, a többi része megsemmisült. A gát a Balatonba folyó Burnót-patak vizét fogta fel. Az egyetlen magyarországi eredet? katolikus szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapított 1246-ban a tatárjárás után. Nevüket véd?szentjükr?l, Thébai Szent Pál remete után nyerték. Már a tatárjárás el?tt is voltak remeteközösségek az országban (pl. patacsi remeték Pécs mellett), a tatárjárás után azonban számuk megn?tt. A szétszórtan él? remetéket tömörítette egységes rendbe Özséb, aki maga is hosszabb ideig remeteéletet élt. A rendet IV. Orbán pápa er?sítette meg 1265-ben, 1308-ban Augustinus szabályait tették magukévá. Kolostoraikat szívesen építették erd?k és hegyek közé (Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Márianosztra stb.). A rend Magyarországon kívül f?leg Lengyelországban terjedt el. II. József a rendet feloszlatta, vagyonát elkobozta. 1934-ben a hercegprímás ismét telepített az országba pálos rendet, akik 1949-ig m?ködtek. A rend tagja volt Fráter György, Virág Benedek, Ányos Pál, Verseghy Ferenc. Napjainkban újra él az egyetlen magyar szerzetesrend az országban (pl. Budapesten is).

Powered by Phoca Maps