Raposka

Raposka címerében található zöld halom a Szent György-hegyet jelképezi. A hegy felett lebeg? sz?l?fürtök a híres-neves “Szent György hegyi” borokra utaló motívumok. A Szent György-hegyet a honfoglaló magyarok “Magashegy”-nek nevezték el. Egy 1222-ben keletkezett oklevél említi a hegy régebbi nevét. Kés?bb névcsere történt – a szomszédos “Hegymagas” község kapta a hegy nevét – míg a középkorban épült és mára nyomtalanul elt?nt Szent György kápolnáról kapta a hegy a mai nevét. Az alsó pajzsmez? “Sárkányöl? Szent György lovag” motívuma, a hegy nevére és az újraéled?, évr?l-évre megünnepelt Szent György Napokra utal. Raposkáról indul a Szent Mihály borút. Néhány éve a Kultúrházban megrendezett, a tájhoz, hagyományokhoz kapcsolódó kiállítás megnyitásával veszi kezdetét a bortúra.
Raposka ?si település. Els? írásos említése 1420-ból maradt fenn. A település a Szent György-hegy nyugati lábánál, a modern világ zajától távol megbúvó 270 lélekszámú település. Kelet-nyugati irányban elterül? határát a Tapolca- és a Kétöles- (Viszló-) patak, a Tapolca-Keszthely vasútvonal, valamint a Tapolca-Hegymagas-Szigliget közút szeli át.
A hegyet és közvetlen környékét földtani, növénytani, kultúrtörténeti és tájképi értékei miatt az 1970-es évek közepén tájvédelmi körzetté nyilvánították, ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik. Raposkát el?ször 1420-ban Repesoka néven említik. A község a XIII. században még Hegymagashoz tartozik. A középkorban a Veszprémi káptalané. A XVI - XVII. században a Gyulaffy család birtokolja. A török uralom végén az Eszterházy család tulajdonába kerül, egészen a jobbágyfelszabadításig. A község területén 1598-ban egy egykerek? majd a XVII. század végén már két malom m?ködik az egyik a Raposka vagy Alsóhatos malom, a másik a Hatos vagy Szitáskett?s malom. Mindkett? a Veszprémi püspök tulajdonát képezte. Bérbeadás útján hasznosították ?ket. Középkori temploma a XV. században a temet? helyén állt. Az újat 1888-ban Kastens tapolcai épít?mérnök építette barokk stílusban. Hátsó falán a két világháború h?seinek emléktáblája látható A temet?nél az els? világégés h?si halottjainak, egyedi emléket állító fejfái láthatók.
1785 óta Raposka sz?l?hegyen is van egy kápolna Páduai Szt. Antal tiszteletére.
A település völgyben fekv? része régi építés?, a m?út felöli –bejárati rész az utóbbi évtizedekben épült. Raposka nagyon természet közeli és csendes. A falu közepe táján néhány parasztházat szépen felújítottak, illetve átépítettek. A múlt és a jelen jól megfér egymással az árpád korban már lakott faluban. A Kultúrház mögött új, árnyékos játszótér várja a kicsiket. Aki nyugalomra vágyik az Raposkán megtalálja. A falu lakossága magyar és katolikus vallású. 1923-ig a nemestördemici anyakönyvi kerülethez, 1950-ig a Zala megyei közigazgatási területhez és a tapolcai járáshoz tartozott. 1990 óta ismét önálló település.
A vasútállomástól jelzett turistaút – a falu f?utcáján – vezet a 415 méter magas Szent György-hegy tetejére, közben érintve a 2006-ban átadott Szent György ivókutat és az elhagyott k?bánya udvarában kialakított pihen?helyet. A hegyr?l csodálatos körpanorámában gyönyörködhet a természet szépségeit kedvel? és keres? turista. A hegytet?n áthaladva lehet eljutni a bazaltorgonákhoz. A vasúton és közúton egyaránt könnyen elérhet?, úgynevezett “zsákutcás” kistelepülés nyugodt környezetével kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújt. A természetjárás, a hangulatos szüret és az ahhoz kapcsolható szórakozás emlékezetes marad minden Raposkára látogató számára.
A Szent György-hegy ?si és egyedülálló sz?l?kultúrájával, a pincék vendégszeret? gazdái kiváló boraikkal hívják és várják leend? kedves vendégeiket.
A Szent György-hegy
A 414 méter magas Szent György-hegy a 3-4 millió évvel ezel?tt kezd?dött vulkanikus tevékenység eredményeként keletkezett. A rétegvulkánok közé sorolható vulkáni kúp több kitörés során jött létre, ahol tufaszórás, lávaömlés váltotta egymást. A bazalt rátelepült a Pannon-tengerben képz?dött, több száz méter vastag agyagos, homokos rétegekre. A vulkáni tevékenység lezárulásával a jégkorszak idején a mainál 100-200 méterrel magasabb felszínt a küls? er?k (víz, szél, napsugárzás stb.) jelent?sen lepusztították. A keményebb vulkáni k?zetek jobban ellenálltak az eróziónak, ezért védelmükben, eredeti magasságukban ?rz?dtek meg a pannon laza üledékes rétegek. Mivel a Szent György-hegy és a Tapolcai-medence arculatát meghatározó többi bazaltvulkán a korábbi felszíni viszonyokról tanúskodik, ezért ezen hegyeket tanúhegyeknek nevezzük, melyek szigetként emelkednek ki a Tapolcai-medence síkjából.
A bazaltorgonák
A Szent György-hegy leghíresebb nevezetességei az ÉK-i oldal bazaltképz?dményei, a 30 méter magasságot és 1,5 méter átmér?t is elér? bazaltoszlopok („bazaltorgonák”). Az oszlopok keresztmetszete ellipszishez közelít? sokszög. Alakjukat a felszínre jutott láva kih?lése során nyerték, amikor az összehúzódó anyag a bazaltlepény peremét?l befelé haladva, a kih?lés irányára mer?leges felületek mentén felhasadozott. A réseket az id?járás hatásai, a h?ingadozás, a fagy, a szél egyre tágították, ami az oszlopok elkülönüléséhez vezetett. Ez a folyamat ma is tart. Az orgonasípok módjára sorakozó k?oszlopok néhol egymás mellett, néhol támaszték nélkül, egyedül állnak. Az erózió ennek megfelel?en er?sen pusztítja, kerekíti, alakítja az oszlopokat. Az erózió az oszlopok alatti homokos, agyagos pannon rétegeket sem kíméli, s az alapjukat vesztett oszlopok led?lnek, törmelékükb?l k?folyások,
törmeléklejt?k alakulnak ki.



