http://www.lesencefalu.hu

Lesencefalu a Balatontól 6 km távolságra, a 84-számú f?úttól 2 km-re, a Keszthelyi-hegység északi oldalán egy gesztenyefáktól, erd?kt?l és sz?l?kt?l övezett zárt völgyben fekszik. Az els?írásos emlékek 1365-ben, majd 1516-ban említették Németfalu néven. Feltételezhet?, hogy a településnév el?tagja német telepesekre utalt. A XIX. század második felét?l a helységnév elé megkülönböztet? jelz?ként a Lesence patak neve került. Mind ekkor, mind kés?bb – egész a kihalásáig – a Tomaj család volt a legnagyobb birtokosa, bár mellette már a XVI. században felt?ntek az adományos birtokosok és a Tomaj család leányági leszármazottai is.
A XVI. század közepét?l a XVIII. század végéig egyedüli földbirtokos a Tóti Lengyel család, amely Németfalut szigligeti uradalmához csatolta. 1564-ben a török elfoglalja, s a korabeli írások tanúsága szerint, még 1629-ben és 1632-ben is adózik a töröknek. A XVIII. század végére a falu teljesen elnéptelenedett, de 1715-t?l ismét lakott települések közé tartozott, leginkább a település régi lakói tértek vissza, vélhet?en kis számban, mert 1720-ban Lesencetomajjal van összeírva. Tóti Lengyel Krisztina házasságkötése után férje, Nedeczky Károly lesz a földbirtokos. T?le a Festetichek szerzik meg, s a keszthelyi uradalmukhoz csatolják, de 1768-tól ismét a Nedeczkyek birtokolják. A jobbágyság státusa 1768-ban részben szabadmenetel?, részben örökös. Telkes jobbágyok száma 29 ebb?l 2 1/8, 5 2/8, 6 3/8, 8 4/8, 5 5/8, 2 6/8, 1 7/8 telkes és 3 házas zsellér. Az 1770. Évi összeírás szerint 45 jobbágycsaládból 41 lakott szabályszer? jobbágytelken, egy f? közülük takács, a többi extraszeriális, azaz kovács, csordás, kanász és juhász, akik a falu közösségét?l vagy az uraságtól konvenciót kaptak. Az 1784-1787-ig tartott népszámlálás alapján: 56 család él a településen ebb?l: paraszt 28, kiváltságos 26, zsellér 44, egyéb 10, összes lakos 381 f?.
A falura illetékes úriszéket a Lengyelek Szigligeten, a Nedeczkyek Hegymagason, a Festetichek pedig Keszthelyen tartották. Az úrbérrendezés el?tt a falu népének urbáriuma és szerz?dése nem volt, hanem a szokások szerint adózott, az uraság mindenkori szükséglete szerint végzett robotot, mégpedig négy marhával. Az igásrobotot, ha az úrnak nem volt rá szüksége, kétnapi kaszálási robottal kellett megváltani. Az urbárium bevezetése után az abban meghatározott módon adóztak. Az úrbérrendezés el?tt 12, utána 20 hold volt a jobbágytelek tartozéka.
A lakosság f? megélhetési forrása a XVIII – XIX. század folyamán a sz?l? és gyümölcstermesztés, valamint az állattenyésztés / rideg marha – és sertéstartás /, amelyhez a szomszédos Györök települést?l béreltek erd?t. 1770-ben a településhez tartozó sz?l?hegyen 251 kapás / 25.82 hektár / sz?l?t m?veltek, melynek termése 661 urna / 330 hl / volt. Sz?l? területe folyamatosan növekedett, tulajdonosainak többsége azonban vidéki, amit az adóösszeírások igazolnak. 1795-ben a keszthelyi uradalom tiszttartója két helybeli lakossal szerz?dést kötött mészégetésre. Az égetéshez szükséges követ és a hullott fát ingyen kapták, viszont az uraságnak els?bbsége volt a kiégetett mész felvásárlására a szerz?désben meghatározott áron. Minden kiégetett kemence után 9 rajnai forintot kellett befizetniük. Az 1800-as évek elején nagyobb jelent?séget nyert a gabonatermelés, a lakósság 50%-nak a földm?velés biztosította a megélhetést. 1807-ben 268 hold, 1813-ban pedig 264 hold a szántóként használt területek nagysága. A településen él?ket is magával ragadta az 1848-as forradalom lelkesedése és csatlakoztak el?ször a nemzet?rséghez, majd tovább harcoltak a honvédség kötelékében. Az 1848. május 23-án Balatonedericsen elkészített nemzet?ri összeírás szerint Németfaluból 34 f? lépett be a nemzet?rség kötelékébe. A kés?bbiek folyamán Németfaluból 3 f? öltött honvéd egyenruhát. A két nemesi családtagja Hertelendy Kálmán és Nedeczky István tiszti rangban, a többiek közvitézként szolgáltak. Az akkori plébános, Horváth János 1848. október 28-án írt jelentéséb?l kiderül, hogy káplánja Trimmel Sándor állását otthagyva beállt katonának. Az 56. honvéd zászlóaljhoz került, ahol ?rmesteri rangban szolgált. A közvitézként szolgálók egyéni sorsáról sajnos nem maradt fenn forrás, csak annak az egységnek a harcairól, amelyben szolgáltak. Mint nemzet?rök a Zala megyei önkéntes mozgó nemzet?r zászlóalj tagjai lettek. Ennek kötelékében 1848 júliusában a déli határra vonultak és elfoglalták a számukra kijelölt állásokat. Felállításuk két lépcs?ben történt, az egységek egy részét a Muraközbe a Dráva mentén, másik részét pedig a Mura bal partján, Csáktornyától Légrádig, valamint Lendvától Letenyéig, f?ként az átkel?helyek védelmére helyezték el
1770-ben már Németfaluban is volt felekezeti iskola. A tanítók az írásra – olvasásra való tanításon túl, kántor, harangozó és a településen jegyz?i feladatokat is ellátták. A tanítókat a plébános és a település lakói közösen választották, s egyben felügyelték is ?ket mindennapi munkájukban. Kezdetben nem volt külön iskolaépület, a tanítás a mindenkori tanító lakásán történt. A tanítólakását a plébános és a község lakossága építette és tartotta fenn. A rossz körülmények, és a szül?k érdektelensége miatt csak kevés gyermek járhatott az iskolába, ezért a plébános kénytelen volt többször is a szószékr?l figyelmeztetni a szül?ket, hogy küldjék gyermekeiket rendszeresen az iskolába. Ha nem volt tanulója, mint 1777-ben akkor az egyházi szolgálatokért kapott fizetés biztosította a megélhetését. Az els? iskolaépületet 1815-ben emelték Németfaluban, ahol Cseh Gábor tanított. A németfalui iskolamester járandósága 1778-ban a Visitationes Canonicae alapján, amely akkor egy átlagos tanítói fizetés volt. Az iskolamester Pécsöly Ferenc, 29 éves, végzett rétor, katolikus hitvallást letette. A katolikus szokásokat és ünnepeket megtartja. Évente kap állandó jövedelemként 8 forintot, gabonában minden családtól, 1 pozsonyi mér?t / 15. 4 l /. Egy – egy gyermek tanításáért egész évre kap 1 forint 50 dénárt. Stóladíj címén egy levél megírásáért 5 dénár, a halott kíséréséért 12 dénár, éjszakai zsoltározásért 12 dénár járt neki. Kapott minden igásállattal rendelkez? gazdától egy szekér t?zifát. Szántóföldje nem volt, de az iskolamester fizetésére minden évben a lakosok kétholdnyi földet, a sajátjukból elkülönítve m?veltek A település a XIX. század folyamán lassan, de egyenletesen fejl?dött. 1898. évi IV. tc. alapján Németfalu új neve Lesencenémetfalu lett.